ez egy ficblog.. szerűség. ide pakolgatom fel alkalomadtán a ficeimet. remélem, tetszeni fognak. bai~ mao~

• 2010. ápr. 7.
  
• 2010. ápr. 12.
  
• 2010. ápr. 18.
  
• 2010. máj. 15.
  
• 2010. júl. 14.
  
• 2010. júl. 17.
  
• 2010. júl. 23.
  
• 2010. aug. 10.
  

cím: Moon
kategória: Songfic
osztályzás: NC-17 *asszem 18as karika*
megjegyzés: a Moon a KAT-TUN tulajdonában áll. az énekesekhez semmi közöm. sajnos.
kellemes olvasást~ <3

~~

Címkék: fic.

hali. fordítottam. ismét.


cím: No More Jin.
írta: Maaya
jellemzők: dráma/angst
korhatár: nincs, mert minek?
szereplők: KAT-TUN, habár nem minden tagja.
szerzői random: szívás, mert rövid. akkor írtam, amikor megtudtam, hogy a KAT-TUN Jin nélkül marad. nevetséges, de ez annyira új nekem... utálom.
fordítói random: zsepiket elő. nekem szükségem volt rá.


~owari

Címkék: 008. fic.

Még ha nem is jössz el ma este,
Nem feledlek el, mert szeretlek.

Minden alkalommal, amikor csókot váltottunk a gyenge holdfényben;
Éreztem a szereteted túlcsordulásának szelídségét.

Mind a nevető, mind a szomorú arcod láttam többször;
De amit először megláttam, ámulatba ejtett.

Halkan zártam be a szívem,
Hálám nem érte el a szívedet…

Ez a középút a végtelenségig megy, tudom, mire gondolsz,
Soha ne feledjük el, hadd maradjak halkan a szívedben.

Volt idő, amikor rendetlenség vett körül,
Sajnálkozva rejtőzködtem a sötétben, nem akartam egy teljesen unalmas felnőtté válni.

De halkan kinyitottad a bezárt szívem,
Kíváncsi vagyok, vajon ebben a pillanatban hallod ezt: „köszönöm”?

Ez a középút a végtelenségig megy, tudom, mire gondolsz,
Soha ne feledjük el, hadd maradjak halkan a szívedben.

Visszatekintek a napra, amikor együtt voltunk,
Te voltál az, aki megtanított arra, nem vagyok egyedül.

Úgy döntöttem, melléd állok a szomorkodás idején,
Soha ne feledd, szeretlek.

Még akkor is, ha nem jössz el ma este,
Nem foglak soha elfelejteni, mert szeretlek.
Soha ne felejts el, mert szeretlek.

Címkék: 007. dalszöveg.

háthelló. ismét életjelet adok magamról~ jó, mi? na, nem húzom az időt, itt egy újabb jinda ficem.
cím: Wonder
páros: JinDa
korhatár: minek?
figyelmeztetés: jin és ueda egymás, valamint johhnybácsi [és az én] tulajdonában[donomban] állnak. a ficből semmi anyagi hasznom nem származik, meg amúgy is.. ki fizetne ezért? xD
összefoglaló: Jin… és a tündére

Akanishi Jin nem mondta magát különc embernek. Utált korán kelni, utálta a főnökét, aki ugráltatta, viszont szeretett hétvégén sokáig aludni, szeretett bulikba járni, szerette a családját, szerette a barátait. Meg volt egy tündére. De attól még normális volt. Sokszor volt olyan, hogy összeveszett valakivel, szakított valakivel, vagy csak egyszerűen szomorú volt. Ilyenkor mindig a kis lénynek mondta el bajait, aki szelíden mosolyogva hallgatta, miközben a vállán vagy a hajában pihent. Jin sokszor próbált beszélgetni vele, még a „kapcsolatuk” elején, de a tündérke nem akart elárulni magáról dolgokat. Szépen fokozatosan mondta el, hogy egy gyönyörű országból jött, ami tele van növényekkel, vagy, hogy éppen kik a barátai. Jin végül, egy –a legjobb barátjával,- Kaméval lerendezett hatalmas veszekedés után megtudta apró barátja nevét. Tatsuyának hívták a lényt, a vezetéknevét nem árulta el. Jin sokszor faggatta, kíváncsi volt a tündérke nevére, de Tatsu mindig csak mosolyogva hárította, vagy elrepült. Jin szerette nézni, amikor a kis társa repül, főleg reggel, amikor a felkelő nap megvilágítja a szinte már áttetsző zöldeskék pillangószárnyait. Kíváncsi volt, milyen lehet egy tündér élete, végül is, biztosan jobb volt, kevesebb felelősséggel és több szabadsággal. Jin így képzelte el. Ahogy a napok teltek, egyre jobban hozzászoktak egymáshoz, míg Jin egyre csak azon kapta magát, hogy Tatsuya körül forognak a gondolatai. Félt rákérdezni, de végül megtette…
- Mondd, Tatsu - nézett kis társára egyik este -, szerinted lehet egy ember egy olyanba szerelmes, mint te? -  Tatsuya pár pillanatig megdermedt, aztán halkan felkacagott, és tett egy pár kört Jin körül, majd leszállt annak a tenyerére, amire Jin támaszkodni szeretett volna.
- Elvileg nem lehetetlen… Viszont… - a tündérke ismét felrepült, körbejárta a szobát, majd gondterhelten sóhajtva visszaült társa vállára. – A társaimnak nem tetszene. –hajtotta le a fejét.
- Csak kíváncsi voltam… - mosolygott rá, aztán elfeküdt az ágyban. – Ha nem bánod, lefekszem, eléggé elfáradtam ma. – villantott még egy mosolyt Tatsura, azután lehunyta a szemeit. – Jó éjt, Tat-chan!
Tatsuya éjszaka rosszul érezte magát. Először a szárnyai, aztán a teste kezdett halványodni. Nem szólt Jinnek, nem akarta felébreszteni. Szótlanul ült Akanishi mellkasán, magában elbúcsúzott tőle. Hajnalban, mikor Jin felébredt, keresni kezdte Tatsuyát, mint mindig, amikor rémálmai vannak. Viszont hiába hívogatta, becézgette, a tündér nem került elő. Jin attól kezdve egyre rosszabbul állt hozzá a napokhoz, hiszen már nem volt vele a barátja, a társa, akinek elmondhatott volna dolgokat.
Egy esős kedd reggel hatalmasakat ásítva indult el dolgozni. Előre érezte, hogy megint leszidják, amiért elaludt, és ismét megfenyegetik, hogy még egy ilyen, és repülhet. Elhúzta a száját, a repülés gondolatára, erről is Tatsuya jutott eszébe. Belökte maga előtt az üvegajtót, és sietve haladt az irodába, ahol a munkatársa már minden bizonnyal várta. Viszont bent senki sem fogadta. Bosszúsan ült le a székére, ahonnan rögtön fel is pattant, ahogy kinyitódott az ajtó, és a főnöke belépett a szobába.
- Akanishi, bemutatom az új munkatársad, Ueda Tatsuyát. – Jin megbabonázva nézte a szégyenlős mosolyt Tatsuya arcán, majd amikor a főnökük kiment az ajtón, Ueda elé rohant és szorosan átölelte.
- Istenem… Annyira hiányoztál, Tat-chan…

Címkék: 006. fic.

hát.. öhm... hello ismét, kedves embőckék, akik olvassák ezeket a fertelmeket, amiket ficnek emrek nevezni. igazából majd' egy hónapja nem írtam, de ezt most pótolnám.

cím: On My Mind *ne kérdezzétek, miért.. ezt hallgattam, na xD*
páros: titok. aki kitalálja annak adok egy puszit~ kitalálták, most már tárgytalan :3

korhatár: nincs
jellemzők: nincs. szintén ^^"
megjegyzés: a fic szereplői remélhetőleg egymás illetve a johnny's (azaz az én) tulajdonában (omban) állnak. a ficből anyagi hasznom nem származik, meg amúgy is, ki fizetne egy ilyen szardarabkáért? .." xD

maga a fic:

Csendesen járta végig a szobákat, nem akart semmit sem elváltoztatni. Úgy akart hagyni mindent, ahogy a lakás gazdája hagyta a dolgokat, mielőtt elment. Hat hosszú hónappal ezelőtt. Akkor még úgy érezték, hamar eltelik, most viszont, az utolsó napokban hihetetlenül lassan telt az idő. A konyhában állva felrémlett benne a sok közös emlék, amikor bohóckodva, vagy éppen álmosan készítették együtt a reggelit, esetleg nagyokat beszélgettek közben. A nappaliban is megtorpant egy ideig, a nem is olyan rég történt dolgok ismét megszállták az agyát. A másik sosem volt egy összebújós személy, de ő mégis szeretett olykor-olykor hozzábújni, egy hosszabb film erejéig. A fürdőben a közös fürdők, a gumikacsa, amely mindannyiszor megmosolyogtatta, most ott állt magányosan a kád szélén, várva hogy ismét elmerülhessen a habokban. Az emeletre érvén megakadt a szeme az öreg zongorán. Csak azért vette, hogy Ő játszhasson rajta, Neki. Imádta a másik játékát, most viszont a zongora is egyedül állt, a nap sugarai finoman cirógatták körbe. A hálószobába érve már nem bírta visszafojtani a mosolyát. Arcán finom mosollyal indult az ablakhoz, hogy elhúzhassa a függönyt. A szelíd napsugarak körberagyogták a szobát, felébresztve az újabb emlékeket. Amikor annyiszor egymást ölelve aludtak el a hajnalokig tartó együttlétek után, vagy éppen csak beestek az ágyba egy-egy kimerítő próba után, a napsugarak mindig így ébresztették őket. Együtt voltak. Kitárta az ajtót, és kisétált az erkélyre. Szétnézett a házrengeteg között, kicsit egykedvűen megállapítva, hogy ez a nap is ugyanolyan, mint a többi. Sóhajtott egy nagyot, hiszen nem így tervezte. Azt szerette volna, hogy ezt a napot, a születésnapját a kedvesével tölthesse. Elmélázva nézte még a szürke házakat, néha az égre is feltekintett. Két kar kulcsolódott a dereka köré, kizökkentve ezzel a gondolataiból.  Meglepetten fordult meg, hogy aztán könnyes szemekkel a „támadója” nyakába vethesse magát. Szorosan ölelte a másikat, amíg az a fülébe suttogott egy mondatot, ami most számára mindent kárpótolt az elmúlt fél évért.

„Boldog születésnapot, kicsi Tatsuya”

Címkék: 005. fic.

hát... először csinálok ilyet... szóval.. xD

cím: 4 meme o.o"
párosok: akameda, akame, az utolsó kettőben pedig rátok bízom xD
korhatár: nem hiszem, hogy kéne
rövid leírás: khöm.. próbáltam ilyen 10 zenére 10 fic félét írni, de csak négy sikerült...
megjegyzések: jin, kame és ueda egymás, valamint a johnny's entertainment [vagyis az én] tulajdonában [tulajdonomban] állnak. a ficből semmi anyagi hasznom nem származik
figyelmeztetés: az egész úgy ahogy van, szar. főleg az utolsó. de az poénnak megteszi.

maga a fic:

KAT-TUN – Crazy Love

Csendesen néztem őket, az ágy szélén ülve. Békésen szenderegtek, a felkelő nap fényei lustán sütöttek be az ablakon. A lágy tavaszi szél fellibbentette a függönyt, befújva pár fa virágát. Olyan… érdekes ez az egész… De azt hiszem, ettől érzem teljesnek magam. Pár éve még a hideg is kirázott volna ettől, most viszont úgy érzem, e nélkül nem is tudnék létezni. Halk mocorgást hallok magam mellett, majd pár perc múlva kapok egy álmos puszit a számra. Halványan mosolyogva fekszek vissza melléjük, lustán játszva a félig lecsúszott lepedővel. Pár pillanat múlva még egy jó reggelt-puszit kapok, ezúttal a hajamba, és megint csak egyre tudok gondolni… Kame, jin… ez az őrült szerelem még egyszer nem történhet meg..

KAT-TUN – THE D-MOTION

Egy pohár neon zöld koktél kíséretében kereslek titeket a táncoló tömegben. Junnot egyből kiszúrtam, ismét a tömeg kellős közepén táncol, pár lány és Koki társaságában. Marut valahol a fal mellett láttam utoljára, most nem találom, hiába keresem. Ueda egy asztalnál ül, párja ölében. Igazából nem hittem volna, hogy ebből a Gackt imádatából ez lesz, de örülünk, hogy végre megtalálta a boldogságot. Csak téged nem talállak sehol, pedig milliószor körbenéztem a teremben. A koktélom erősen fogyóban van, mikor két kart érzek kulcsolódni a derekam köré, és egy arcot, ami a nyakamba fúródik.

- Ideje mennünk, kicsim… - hallom Jin hangját a vállamról, mire megfordulok, és lassan megcsókolom, majd közösen elmerülünk az éjjel további élvezeteiben…

KAT-TUN – 12 ’o clock

Órák óta várjuk, hogy mikor érsz végre haza. Tudjuk, 6 hónap igen hosszú idő, hiányzott az a tipikus Bakanishiskodásod. Végre leszáll a géped, majd pár perc múlva feltűnsz te is, arcodon letörölhetetlen vigyorral. A srácokkal vigyorogva, egymást túlharsogva fogadunk téged, aztán utat engedünk a többieknek is. Órák múlva, miután véget ért egy sajtótájékoztató, fáradtan esünk be a próbaterembe, hogy aztán egy kis alkohollal ünnepeljük visszatérted. Meséltél pár dolgot Amerikáról, meg hogy mennyire megszakadt a szíved, amiért egyedül kellett átvészelned megannyi megpróbáltatást. Este volt, mire haza kezdtünk szállingózni, és már szinte meg sem lepődtem, amikor a fülembe suttogtad, hogy „nálam találkozunk”…

KAT-TUN – Love Yourself ~ Kimi ga kirai ga, kimi ga suki~ *o.o ez furcsa lesz xD*

Imádom a szemeid, amik most ködösen csillogva néznek rám, imádom az ajkaid, amik most csókért könyörögnek. Imádom a hajad, amin megcsillan a hold fénye. Imádom a hosszú ujjaid, amik hajamba túrva kérlelnek még több élvezetért. Imádom a tested, ami csak az enyém. Imádlak birtokolni… Megölelem azt a részed, amit utálsz…

*én szóltam….*

Címkék: akame, akameda, meme

hellobello~~

mint látható, új kinézet van a blogon, akanishi jin található rajta. nos, saját készítésű és kódolású *meglátszik rajta*, de végül is tetszik. szép világos *w* eredetileg sötétnek indult, de aztán próbálta valami szép világosat belőle O.o' nem tudom, mit írhatnék még, lehet hozok majd még egy rövidke egy/félpercest, de nem biztos. addig is chuu minna~~

mao.

Címkék: helyzetjelentés