ez egy ficblog.. szerűség. ide pakolgatom fel alkalomadtán a ficeimet. remélem, tetszeni fognak. bai~ mao~

• 2010. ápr. 7.
  
• 2010. ápr. 12.
  
• 2010. ápr. 18.
  
• 2010. máj. 15.
  
• 2010. júl. 14.
  
• 2010. júl. 17.
  
• 2010. júl. 23.
  
• 2010. aug. 10.
  

hellobello~~

mint látható, új kinézet van a blogon, akanishi jin található rajta. nos, saját készítésű és kódolású *meglátszik rajta*, de végül is tetszik. szép világos *w* eredetileg sötétnek indult, de aztán próbálta valami szép világosat belőle O.o' nem tudom, mit írhatnék még, lehet hozok majd még egy rövidke egy/félpercest, de nem biztos. addig is chuu minna~~

mao.

Címkék: helyzetjelentés

cím: Reggelek..
páros: Jinda [Akanishi Jin x Ueda Tatsuya]
korhatár: nincs
jellemzők: öhm.. annyira nagyon nincs jellemzője o.o"
rövid leírás: még rövidebb egyperces, ezúttal a JinDa párossal a főszerepben. betekinthetünk kedvenceink egy reggelébe.. ^^
megjegyzés: a ficből semmi hasznom nem származik, tatchan és jin (remélhetőleg egymás, valamint kamechan és) a johnny's entertainment tulajdonát képezik. kicsit uncsi ficu, dehát na... németen írtam, és az is unalmas.

maga a fic:

Nyugodtan feküdt a hatalmas franciaágyon. A takarója –ami inkább egy pléd volt-, egészen a csípőjéig lecsúszott, haja kócosan terült el a párnán, ám ez cseppet sem érdekelte. Csak a mellette –félig meddig rajta- békésen szendergő párja érdemelte ki figyelmét. Lustán játszott a hajával, néha végigsimított a karján vagy hátán, és ilyenkor kedvesen mosolyogva figyelte, ahogy a másik jólesően felnyammog és édesen elmosolyodva közelebb furakszik hozzá. Várt egy kicsit, majd lassan leemelte magáról a fiút, és vigyázva, nehogy felébressze, az ablakhoz sétált. Halkan nyitotta ki, és még halkabban nyúlt az a mellett álló kis asztalához, ahol a cigarettáját sejtette. Kiemelte az utolsó árván maradt szálat, és egy sóhaj mellett rágyújtott. Kihajolt az ablakon, nehogy a fiú felébredhessen a szagra, és gondolkozni kezdett az életéről, és a kapcsolatukról. Áldotta a fentieket, amiért megismerhette párját, mosolyogva, enyhe pírral az arcán tanakodott azon, hogy társa az évek során nem veszített gyermeki bájából és ártatlanságából. Sőt, e tulajdonságai inkább felerősödtek az együtt töltött idő alatt. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy nem is hallotta a talpak halk csattogását a parkettán, arra eszmélt fel, hogy valaki átöleli, és a nyakába fúrja az arcát. Arcán ismét megjelent a szeretetteljes mosolya, amelyet annyiszor kivillantott, amikor párja mellett volt. Megfordult és óvatosan ölelte át, mélyen beszívva az illatát. Imádta az ilyen reggeleket, amikor az ablakban állva, csendben ölelkezve figyelték az ébredező Tokiót.

- JinJin… - hallotta meg a fiú halkan csengő hangját, és kérdőn nézett a csillogó szemekbe.
- Igen? – kérdezte ugyanolyan halkan, kicsit szorítva az ölelésen.
- Utálom, amikor már korán reggel is cigizel.. – korholta meg kissé játékosan, majd ajkaira hajolt, és lassan megcsókolta. Érezte Jin szájában a cigi ízét, de cseppet sem érdekelte.
- Gomene, Tat-chan… - csókolt vissza ugyanúgy, és miután elszakadtak egymástól, lassan visszaterelte az ágyhoz Tatsuyát…

Címkék: jinda, one shot