ez egy ficblog.. szerűség. ide pakolgatom fel alkalomadtán a ficeimet. remélem, tetszeni fognak. bai~ mao~

• 2010. ápr. 7.
  
• 2010. ápr. 12.
  
• 2010. ápr. 18.
  
• 2010. máj. 15.
  
• 2010. júl. 14.
  
• 2010. júl. 17.
  
• 2010. júl. 23.
  
• 2010. aug. 10.
  

hát.. öhm... hello ismét, kedves embőckék, akik olvassák ezeket a fertelmeket, amiket ficnek emrek nevezni. igazából majd' egy hónapja nem írtam, de ezt most pótolnám.

cím: On My Mind *ne kérdezzétek, miért.. ezt hallgattam, na xD*
páros: titok. aki kitalálja annak adok egy puszit~ kitalálták, most már tárgytalan :3

korhatár: nincs
jellemzők: nincs. szintén ^^"
megjegyzés: a fic szereplői remélhetőleg egymás illetve a johnny's (azaz az én) tulajdonában (omban) állnak. a ficből anyagi hasznom nem származik, meg amúgy is, ki fizetne egy ilyen szardarabkáért? .." xD

maga a fic:

Csendesen járta végig a szobákat, nem akart semmit sem elváltoztatni. Úgy akart hagyni mindent, ahogy a lakás gazdája hagyta a dolgokat, mielőtt elment. Hat hosszú hónappal ezelőtt. Akkor még úgy érezték, hamar eltelik, most viszont, az utolsó napokban hihetetlenül lassan telt az idő. A konyhában állva felrémlett benne a sok közös emlék, amikor bohóckodva, vagy éppen álmosan készítették együtt a reggelit, esetleg nagyokat beszélgettek közben. A nappaliban is megtorpant egy ideig, a nem is olyan rég történt dolgok ismét megszállták az agyát. A másik sosem volt egy összebújós személy, de ő mégis szeretett olykor-olykor hozzábújni, egy hosszabb film erejéig. A fürdőben a közös fürdők, a gumikacsa, amely mindannyiszor megmosolyogtatta, most ott állt magányosan a kád szélén, várva hogy ismét elmerülhessen a habokban. Az emeletre érvén megakadt a szeme az öreg zongorán. Csak azért vette, hogy Ő játszhasson rajta, Neki. Imádta a másik játékát, most viszont a zongora is egyedül állt, a nap sugarai finoman cirógatták körbe. A hálószobába érve már nem bírta visszafojtani a mosolyát. Arcán finom mosollyal indult az ablakhoz, hogy elhúzhassa a függönyt. A szelíd napsugarak körberagyogták a szobát, felébresztve az újabb emlékeket. Amikor annyiszor egymást ölelve aludtak el a hajnalokig tartó együttlétek után, vagy éppen csak beestek az ágyba egy-egy kimerítő próba után, a napsugarak mindig így ébresztették őket. Együtt voltak. Kitárta az ajtót, és kisétált az erkélyre. Szétnézett a házrengeteg között, kicsit egykedvűen megállapítva, hogy ez a nap is ugyanolyan, mint a többi. Sóhajtott egy nagyot, hiszen nem így tervezte. Azt szerette volna, hogy ezt a napot, a születésnapját a kedvesével tölthesse. Elmélázva nézte még a szürke házakat, néha az égre is feltekintett. Két kar kulcsolódott a dereka köré, kizökkentve ezzel a gondolataiból.  Meglepetten fordult meg, hogy aztán könnyes szemekkel a „támadója” nyakába vethesse magát. Szorosan ölelte a másikat, amíg az a fülébe suttogott egy mondatot, ami most számára mindent kárpótolt az elmúlt fél évért.

„Boldog születésnapot, kicsi Tatsuya”

Címkék: 005. fic.