j i b u n w o s h i n j i t e ✩}murder freaks with akanishi jin } 0.2

2010. július 23., péntek

008. no more.. jin..

hali. fordítottam. ismét.

cím: No More Jin.
írta: Maaya
jellemzők: dráma/angst
korhatár: nincs, mert minek?
szereplők: KAT-TUN, habár nem minden tagja.
szerzői random: szívás, mert rövid. akkor írtam, amikor megtudtam, hogy a KAT-TUN Jin nélkül marad. nevetséges, de ez annyira új nekem... utálom.
fordítói random: zsepiket elő. nekem szükségem volt rá.

A hír összetört. Az elmúlt hónapok összes félelme előtört.

Sírás. Könnyek. Kétségbeesés. Szorongás.

„Sok sikert kívánok neki, megérdemli!” Ez volt az egyetlen mondat, amit Kazuya a riportereknek mondott a bejelentés után. De úgy gondolta, a gyűrű is hazugság.

Mert szerette volna, hogy maradjon, még ha ez azzal járt volna, hogy megakadályozza az álmai megvalósításában. Hiába volt a legjobb barátja, Kame igenis önző volt.

A televízióadó épületének folyosóin futott. Nem tudta, hová tart. Sokkal fontosabb volt neki az, hogy Jin nem fog visszatérni.

„A KAT-TUN létszáma nem csökkenhet.”

Ezek a szavak visszhangoztak Kamenashi fejében.

Jin sosem hivatkozott rájuk, amikor hibázott. Ők nem csak egy „csoport” voltak. Sokkal többek voltak annál. Barátok. Mindig ott voltak egymásnak.

Légszomj. Kazuya rohant. Tudta, hogy már nem tart sokáig.

„Kilépek. Elmegyek.”

Kinyitotta az ajtót, és pár perc múlva jött rá arra, hogy több száz újságíró lökdösi egymást, abban a reményben, hogy el tudnak csípni egy mondatot Akanishi legjobb barátjától.

Eltakarta a szemét. A szemét és az arcát égették a forró könnycseppjei.

„El tudna nekünk mondani valamit Akanishi távozásáról?”

Ezek csak ennyit tudtak mondani. Gyilkos hurok.

A villogó vakuk között Kazuya elvesztette az eszét. Nem tehetett mást. Szenvedett.

El akart tűnni, még ha néhány percre is, de el akart.

Nem látott semmit, az emberek hangjai elviselhetetlen zümmögéssé olvadtak.

A könnyei ömlöttek a szemeiből, tudta, hogy nem állnak meg egyhamar. Nem hitte el, hogy minden, amit Jinnel közösen felépítettek, most véget ér, leomlik, egy hülye amerikai álom miatt.

Próbált egyet lépni, de összeesett. Összegömbölyödött, a teste remegett, levegőt nem akart venni.

Nem hallott maga körül zajt, csak a zokogása szaggatta meg a csendet.

Ueda, aki egyedül észrevette a jelenetet az épület előtt, rohant, hogy segíthessen. Tudta, hogy nem tehet semmi „különlegeset”. Tudta, hogy Kame azt akarja, hogy Jin visszatérjen.

De túl közel állt hozzá, nem engedhette meg, hogy ez történjen. A szíve túl hatalmas volt. Ez a kirohanása sokakat megérintett. Úgy érezték, Ők olyanok, mint egy elpusztíthatatlan család.

Kazuya szorosan hozzápréselte magát. Minden erejével. Mintha csak az élete múlna Tatsuya ölelésén. Nem pontosan így érezte. Az életük múlt ezen.

És mindketten arra vágytak, hogy felébredjenek ebből az álomból.

~owari

Címkék: 008. fic.

mao ✩ 14:48